Salinger

Két napja a római jog vizsgám után bementem egy antikváriumba, és vettem négy könyvet. Nagyon rég voltam antikváriumban, jólesett. És jó négy könyvet találtam. Az egyik a Franny és Zooey angolul. Magyarul sokszor olvastam, kamaszkoromtól sokszor, ahogyan a Seymour: Bemutatást is, meg a Magasabbra a tetőt, meg a Kilenc történetet. A Zabhegyező engem nem fogott meg, konstatáltam, hogy oké, ezt megírta, de távol áll tőlem. A többi viszont alapolvasmányom volt, minden a Glass-gyerekekről, még nemrég is újraolvastam a Franny és Zooeyt. És gondoltam, most majd elolvasom angolul. (A Kilenc történetet olvastam még eredetiben, For Esmé, With Love and Squalor.) Ma olvastam, hogy Salinger meghalt.

Ez meg egy Tandori-vers:

Seymour, Buddy, Zooey

Körös-körül: tömérdek vállaló,
vállalás, váll a vállhoz, meg-egyéb-mi;
közöttük pár szerény, alig-ha-résnyi
köz, köz-mi-más, de talán: járható

köz! a sűrűvé összezáruló
fontosságban esetleg tévedés, mi
haszna; de ennyi mégis: hogy beszélni
ne kelljen, amikor nem mondható,

amiről szó esne; hogy ne lehessen,
ha nem lehet; hogy a Kimondhatatlan
maradjon meg köz-, közemberalakban,

hogy ne legyen „végülis”, „-atlan”, „-etlen”,
hogy ne találkozzunk, ha lehetetlen –
úgy majd: „lehet”!(?) talán; csak ezt akartam…

***

Nem mintha épp ide illene. De hát mi illene?

Vége a vizsgáknak! Megcsináltam az első félévet a jogi egyetemen, már csak 9 van hátra. A tavaszi félév még a nagyjából feleslegesen tanult dolgoké (történelem és jogtörténet szerintem túlzó részletességgel, de hát hagyomány, hagyomány, legyen neki), azután meg jön a kurrens jog is.

Az utolsó vizsgámon rájöttem, hogy van olyan tanár, akinek szolid meggyőződése, hogy a férfiak gondolkodnak, a nők meg nem, mert magolnak, és így őket jobb megbuktatni. És még csak nem is tudja, azt hiszem, hogy ebben a hitben él. Ráadásul ideológiakritikákat is tanít. Vicces. (Not.) Persze ezt a gyerekeknek az általános iskola első osztályától mondják, és nyilván hatása is van...


Most IAA-munkák jönnek, csőstül. Rendbe kell tenni, szépen rendbe.

Még az a kérdésem ma, ezen az összefoglaló és évkezdő napon, magamhoz, hogy szeretném-e tulajdonképpen, hogy meghosszabbítsák a szerződésemet. A helyzet: (késő)tavasz óta a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyik osztályának a tanácsadója vagyok LMBT ügyekben. A szerződésem decemberig szólt, de többször elhangzott, hogy a ciklus végéig igényt tartanak a munkámra, szóval hogy januárban még kötünk egy szerződést, áprilisig. Utána aztán majd kiderül, mi lesz, de nyilván nem akar majd tanácsokat LMBT ügyekben senki az új SZMM-ben. Vagy ki tudja, milyen tanácsokat akar, és kitől. Az én dolgom az (volt?), hogy részt vegyek a magyar PROGRESS pályázat előkészítésében és kiírásában (ennek lényeges eleme egy LMBT jogi program is, másképpen be sem lehetett volna adni), segítsek törvénytervezeteket, rendeleteket, koncepciókat véleményezni, ha van LMBT-relevanciájuk, részt vegyek egy LMBT-ügyi szakértői munkacsoport találkozóin Strasbourgban, és tartsam a kapcsolatot az LMBT civil szervezetekkel. Ez mind ment is, csak a bürokrácia mozgásai lassúdadok, és azt nem lehet soha tudni, hogy mennyi az akarat, mennyi az akarat hiánya, mennyi a félsz és mennyi a nemtudkaság és a homofóbia, meg ilyenek. És ez nyomasztó tud lenni. Hogy mennyit tehetek még én ebben a helyzetben, és mi az, ami nem megy már. Mit tervezhetek. És nem szeretem az ilyen helyzeteket. Tavaszra terveztünk jó programokat még, és ezeket jó lenne megvalósítani, ezért maradnék, ha. Hát meglátjuk. Hogy ha maradok is, megvalósíthatók-e, ez a kérdés. Nyilván akkor azért igen. A jövő héten kiderítem és akcióba lendülök, legalább az első beszélgetés ügyében, ami az LMBT családokról szólna.

A vizsgáim után pedig végre civil akcióba is lendülhetek, az én igazibb énemmel. LMBT családokról fogok tanulmányt írni, hatásosat, jót, a Global Fund for Women támogatásával, jó segítőkkel. És egy jó Inter Aliát csinálni végre, lapot és blogot.

Miközben

Miközben a többiek (M. és családja) nézik a Gyűrűk urát, amit egyszer elolvasok majd, vár a polcon, én ezt olvastam itt a Feedreaderemben. De főleg tanulok. Persze sokkal inkább kiváncsi vagyok jó és rossz kérdéseire, mint az ókori jogokra, node ez van. Most ez van. Nem tudom eldönteni, akarok-e én ezzel öt évet tölteni, érdemes-e... De nyilván, ha már elhatároztam.