Performance? WTF?

Na most: a nyaralás után nem olyan könnyű visszaszokni. Könnyed berzenkedéssel lapoztam át két hétnyi újságot. (Legalább a rasszista gyilkosok megvannak, ha mind… Ennyivel legalább jobb itt élni.)

A tegnapiban találtam ezt, a melegfelvonulásról. Sokszorosan nem tudom, mit is szóljak ehhez. Ott van mindjárt az eleje: hogy ha a rendőrség meg tudja védeni a felvonulók biztonságát, akkor még “van remény arra, hogy Magyarországon megszilárdul a demokratikus rend”, stb. Mármint hogy ezt gondolják sokan. De biztos, hogy ezt gondolják? Hogy ha a rendőrség szét tud verni egy csapat nácit, akkor nincs akkora baj? Akkora baj van itt a fejekben, pedig. És ebből a szempontból mindegy, hogy a két méter magas kordon és a rohamrendőrök munkája megállja-e a helyét.

De aztán ott vész el igazán a fonál, amikor a szerző azt fejtegeti, hogy a melegekkel még lehet is szimpatizálni, de a transzenműekkel és a transzvesztitákkal nem. Ráadásul az ő érdekeik “távolról sem azonosak a homoszexuálisokéival”. Miért is nem? Mikor lett annyira elfogadott az a hasítás, hogy vannak egyrészt a társadalmi normákhoz szinte mindenben alkalmazkodó, jópolgár melegek (akiknek egyébként e felfogás szerint nem is áll érdekükben vonulgatni, hiszen a jópolgárok otthon és teraszokon ülnek hétvégi délutánokon), és vannak a táncoló travik? Miért kell ezt a két csoportot szétválasztani, a jópolgárság eszményének védelmében? És kinek az érdeke ez, mellesleg?

És mitől lett a sok eddigi felvonulás annyira politikátlan? Ezt már a szervező szervezetektől kérdezném, ha lenne értelme. Nem kérdezem, persze, csak füstölgök itt. Sok-sok éve át kellett volna vinni az üzenetet, hogy a felvonulás politikai dolog, a travik öltözéke is az, a jogkövetelés is az, és hogyan. És egyenlő jogokat követelni, világosan, érthetően. Ezzel szemben voltak a korábbi felvonulásokon érthetetlen, rémes beszédek (Radics Péter, jaj), meg nem hallható beszédek (a rossz hangosítás miatt? az idegesség miatt? a tömeg feszült volt? a beszélők is feszültek voltak? nem lett senki igazán megszólítva? nem jött át semmi, mindenesetre, abból a hősies erőfeszítésből, amivel valaki ebben a közegben kiállt beszélni), amerikaiak, nem tudom, egyszerűen az embereket meg nem szólító beszédek. És nincs rendes üzenet arról, hogy mi ebben a politika, és miért az, és mi a követelés, és miért kell vonulni. Így aztán én pár éve nem is vonulok, mert dolgozni nem tudok ezen, élvezni meg megint csak nem tudom, azonosulni sem vele (nincs mivel, csak valami ad hoc séta van, meg persze most már az életveszély és a nácik oldalt).

És akkor még azzal nem tudok mit kezdeni, amikor arról van szó, hogy a vonulásban van közerkölcsök sértése, meg volt valami pap-paródia pár éve, egy bibliás fiú. Átaludtam volna, hogy valamelyik egyház lett az ajatollah? Mióta nem lehet gúnyt űzni a vallási hipokritaságból, mióta tilos az antiklerikálisság, milyen közerkölcsökről van szó, milyen kettős mércékkel? A homofóboknak kapóra jön ez a duma, hogy itten AZ erkölcs sérül néhány pucér fenéktől (holott hány pucér női fenék van a képünkbe tolva nap mint nap?), meg hogy a nagyfene vallásos érzületük van sértve (vajon azok közül, akik ezt hőbörgik, hányan élnek bármilyen egyház tanításai szerint?), a fesztiváln szervezői meg védekeznek, hogy jaj, tavaly már nem is volt ilyen, nem vagyunk mi olyan rosszak, csak hát nem tudunk mit kezdeni a transzvesztitákkal. De abban az okfejtésben, hogy nem mondhatunk rájuk rosszat, nagyon is ott van, hogy jobb lenne, ha mindenki “normális” ruházatban jönne — és akkor megint ott tartunk, hogy az egésznek nem éppen a politikuma vész-e el az ilyen védekezésekkel, hiszen ha lenne jó beszéd, valódi megmutatkozás, valódi érvelés, akkor abba beleférne annak a megmagyarázása is, hogy mit jelent felforgató módon öltözni a vonuláson vagy máskor.

De így, hogy a szervezés, az önkifejezés ennyire hiányos, és ráadásul a nácik miatt az egész vonulást egy ketrecben kell csinálni, hermetikusan lezárt utcák között, képtelen vagyok odamenni. Nem is tudom, melyik a nyomósabb ok, de mindegy is.

Lakóhelyünk

Megérkeztünk a nyaralásból: Belluno (Cortina d’Ampezzo, Tre Cime), Garda tó (Brenzone, Garda, Sirmione), Isztria (Porec, Vrsar, Rovinj). Ezek voltak, fényképek majd jönnek. Jó volt. Itthon meg fura. Fura ország ez.

Nyaralás

Holnap indulunk a Dolomitok felé. Kicsit elkéstünk, még csomagolunk, meg nemsokára elszaladok egy könyvesboltba, veszek egy bédekkert, hogy tudjuk, mik vannak itt-ott, ahol megállunk, meg valami nyelvkönyvet, hogy holnapig megtanuljak olaszul.

The urge

Felhívtak a kiadómtól, hogy módosulnak a kötet szerkesztési határidői, mert november elején meg kell jelennie (a hónap vége helyett). Szerencsére azon nem változtattak, hogy nekem szeptember 15-én kell elküldenem a kész szöveget szerkesztésre. Dolgozom is rajta. A baba későn aludt el (rendes délutáni alvása nekem 3 óra tiszta munkaidő), de nem baj, úgyis csak mostanra múlt el a másnaposságom, sok B6 vitamin és víz hatására. Megittunk tegnap barátokkal 2 korsó és egy pohár sört, és már ez is kiüt, elszoktam az alkoholtól. Könyvekről máskor, most írni kell…

Naaaaaa

A kényszerolvasó Daniel Bertaux fogalma. Szerinte „a tudományos diskurzus nem arra lett kitalálva, hogy olvassuk”, s valójában csak kényszerolvasói vannak, egyetemi hallgatók és más kutatók. „A szociológia mint írás”, Szociológiai Figyelő, 2001/1–2, 43–52.

http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=667 , 38. lábjegyzet

How to write

Végre megtört a blokkolódás, elkezdtem rendesen elméleteket olvasni, jegyzetelni, gondolkodni, vázlatolni a disszertáció-könyvemhez. Mintha egy másik nyelven olvasnék és írnék (pedig most magyarul), olyan rég irodalomelméleteztem. Vicces. Közben meg izzadok.

És örülök ennek a blognak, amibe átköltöztettem régebbi ezmegazokat is.

Persze most elsősorban annak örülök, hogy a könyvemet írom. Még ha nem is olvassa majd szinte senki, dear Boris. Egy Boris nevű holland politikussal (liberális, pártvezér volt, meleg amúgy, most meleg jogvédő és kutató) beszélgettem egy kicsit Strasbourgban júniusban, és mivel a könyvéről beszélt, én meg örültem, hogy ősszel elvileg megjelenik ez az én munkám, ami önmagában is áttörése a blokkolódásnak (mert az elmúlt években alig írtam), és követi majd a többi könyv, mondtam neki, hogy én is könyvön fogok dolgozni. Megkérdezte, miről szól. Elmondtam, amit egy mondatban lehet róla, ő meg csodálkozva kérdezte, hogy ezt hányan fogják olvasni, mert ugye nem a publicnak íródik… Hát nem. És kevesen. Szakdolgozók majd, akik pont ilyen elméleti témákban ásogatnak. Ez amúgy vicces, a tétnélküliség, és szabadságot ad, és amúgy meg ilyen az irodalmárkodás, pont. Oké, nekem csak egy rövid fázis most, de jó benne lenni egy ideig.