Elvárási horizontok

Tegnap elolvastam Kiss Noémi kritikáját Márton László új novelláskötetéről (Amit láttál, amit hallottál), a Narancsban. A novellákat nem olvastam, és vélhetően nem is fogom: van egy polcnyi könyv, amit szeretnék elolvasni, és mire elolvasom őket, biztosan lesz egy újabb polcnyi... Viszont nem is a novellák izgatnak, hanem az, amit KN megcsinál ebben az írásban (olyasmi, amit a magyar kritikákban nem szoktak csinálni, és így külön örülök neki): hogy nem evidensnek és érinthetetlennek veszi, amiről a szövegek beszélnek, amit elmondanak, csak a szövegek szövegszerűségeit (poétika, narrátori viszonyulás az elbeszéltekhez) elemezve, hanem azt (is) kritizálja, ahogyan ML látja a világot, amiről ír. Amit lát, amit megír. Üdítő kivétel tehát ez a recenzió.