Végre megtört a blokkolódás, elkezdtem rendesen elméleteket olvasni, jegyzetelni, gondolkodni, vázlatolni a disszertáció-könyvemhez. Mintha egy másik nyelven olvasnék és írnék (pedig most magyarul), olyan rég irodalomelméleteztem. Vicces. Közben meg izzadok.
És örülök ennek a blognak, amibe átköltöztettem régebbi ezmegazokat is.
Persze most elsősorban annak örülök, hogy a könyvemet írom. Még ha nem is olvassa majd szinte senki, dear Boris. Egy Boris nevű holland politikussal (liberális, pártvezér volt, meleg amúgy, most meleg jogvédő és kutató) beszélgettem egy kicsit Strasbourgban júniusban, és mivel a könyvéről beszélt, én meg örültem, hogy ősszel elvileg megjelenik ez az én munkám, ami önmagában is áttörése a blokkolódásnak (mert az elmúlt években alig írtam), és követi majd a többi könyv, mondtam neki, hogy én is könyvön fogok dolgozni. Megkérdezte, miről szól. Elmondtam, amit egy mondatban lehet róla, ő meg csodálkozva kérdezte, hogy ezt hányan fogják olvasni, mert ugye nem a publicnak íródik… Hát nem. És kevesen. Szakdolgozók majd, akik pont ilyen elméleti témákban ásogatnak. Ez amúgy vicces, a tétnélküliség, és szabadságot ad, és amúgy meg ilyen az irodalmárkodás, pont. Oké, nekem csak egy rövid fázis most, de jó benne lenni egy ideig.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése