Salinger

Két napja a római jog vizsgám után bementem egy antikváriumba, és vettem négy könyvet. Nagyon rég voltam antikváriumban, jólesett. És jó négy könyvet találtam. Az egyik a Franny és Zooey angolul. Magyarul sokszor olvastam, kamaszkoromtól sokszor, ahogyan a Seymour: Bemutatást is, meg a Magasabbra a tetőt, meg a Kilenc történetet. A Zabhegyező engem nem fogott meg, konstatáltam, hogy oké, ezt megírta, de távol áll tőlem. A többi viszont alapolvasmányom volt, minden a Glass-gyerekekről, még nemrég is újraolvastam a Franny és Zooeyt. És gondoltam, most majd elolvasom angolul. (A Kilenc történetet olvastam még eredetiben, For Esmé, With Love and Squalor.) Ma olvastam, hogy Salinger meghalt.

Ez meg egy Tandori-vers:

Seymour, Buddy, Zooey

Körös-körül: tömérdek vállaló,
vállalás, váll a vállhoz, meg-egyéb-mi;
közöttük pár szerény, alig-ha-résnyi
köz, köz-mi-más, de talán: járható

köz! a sűrűvé összezáruló
fontosságban esetleg tévedés, mi
haszna; de ennyi mégis: hogy beszélni
ne kelljen, amikor nem mondható,

amiről szó esne; hogy ne lehessen,
ha nem lehet; hogy a Kimondhatatlan
maradjon meg köz-, közemberalakban,

hogy ne legyen „végülis”, „-atlan”, „-etlen”,
hogy ne találkozzunk, ha lehetetlen –
úgy majd: „lehet”!(?) talán; csak ezt akartam…

***

Nem mintha épp ide illene. De hát mi illene?