Nemrég egy rokonom azt mondta, hogy ő soha nem menne vissza régi iskolába, régi osztálytársaival találkozni, semmilyen régi helyre. Én végül is nem régi helyemre mentem tegnap, mert az angol tanszék már nem ott van, ahová én jártam (Zugló, Ajtósi Dürer sor), de mégiscsak az angol tanszékre mentem vissza. Nem volt jó. Egy régi tanárommal találkoztam, akitől nagyon sokat tanultam annak idején. Egy könyvet adott ide, amit egy másik régi tanárom küldött nekem dedikálva. John Drewnak hívják, angol. Majd elolvasom, és írok neki köszönőleg. Kedves tőle, hogy küldött a könyvéből, tizenpár év után... Viszont tegnap csupa rosszat hallottam az egyetemről, és keserűségeket, és a tanárom a világon semmit nem kérdezett rólam, és bár nem túl sokat beszéltem, úgy éreztem, hogy a terhére vagyok, mert végül is ezt jelezte, és gyorsan eljöttem, holott arra készültem, hogy beszélgetünk. Azon gondolkodtam, hogy vajon velem nem volt kedve beszélni, vagy általában nem szokott, nincs igénye erre. De végül is beszélt, és nem hiszem, hogy az első volna igaz, a másodikkal meg nem tudok mit kezdeni, így hát mindegy. Csak nehéz volt eltenni ezt a dolgot magamban, a kis izgalmat, hogy visszatérek az anyaalmába, és a csalódást, ezt a minek-is érzést, a nem-beszélgetés érzését. És az a kevés, amiről beszéltünk, a sok panasz -- megint valami, ami arra hajt, hogy ne panaszkodjak, mert ez biztosan nem jó, ez a terhes, terhelt és sok magyar panaszkodás.

Azután 2-re mentem egy megbeszélésre Thomas Hammarberggel, az Európa Tanács emberi jogi biztosával. A szaporodó gyűlöletbűncselekményekről, főleg. A procc, ámde szép Sofitel hotelben. DT a Háttértől, 2 pride-szervező aktivista, én mint LMBT-ügyi esélyegyenlőségi tanácsadó, a mi oldalunkról. Majd beteszem ide a sajtónyilatkozatot, ha megjelenik, jó tartalmi összefoglaló.

A kettő között beültem tanulni a Centrálba. Jó volt. Ettem egy finom szilvás-gyömbéres sorbetet, a kinti hideg ellenére finom volt a meleg kávéházban, és kapucínert ittam hozzá, amire nagyon sok tejszínhabot tettek, három kávéra is sok lett volna, viszont olyan finom igazi tejszínhab volt.