Napok óta a felvonulással kapvcsolatos emileket kapok, cikkekkel, blogbejegyzésekkel. Most meg a híreket nézem az Indexen és az Origón, ha már nem vagyunk ott. A többi majd befut a Feedreaderbe. Nem is tudom, szeretnék-e ott lenni. Most is azt érzem, amit mindig éreztem: hogy nem szeretnék, de kéne. Tavalyelőttig ezért el is mentem. De babával már nem lehet, és nem is tudom, el tudom-e képzelni, hogy valaha lehet majd megint. Nem tudom, mi lesz a sok fiatal nácoiddal. Volt erről is szó tegnap. Hogy nem olyan egyszerű ez, hogy itt a gazdasági válság, és azért vannak, mert nem azért vannak, hanem mert tragikus az oktatás színvonala, tragikus a munkahelyek hiánya, a kilátások hiánya, a legtöbb fiatalnak fogalma sincs a történelemről, empátiáról, emberi jogokról, etikáról, a nácoidság meg jó kapaszkodó nekik. És nem csak a homofóbia erősödött fel, hanem az általános anarcho-nácoidság: a demokrácia-ellenesség, az antiszemitizmus, a cigánygyűlölet és ezekkel együtt a homofóbia.