Befejeztem az Apám halálának nyarát (Kiss Yudit). Én húznék belőle, feszesebbé tenném a szöveget. És zavarnak az elvarratlan szálak az önéletelbeszélésben. A könyv nagy része az apáról szól, de amiről szintén mindig szó van benne, az a gyermek gondolkodásának alakulása, az elbeszélő életének és énjének alakulása. Ez a szál viszont gyakran kifejtetlen, félig megírt történeteken át bomlik ki, ami számomra zavaró. De persze nehéz önéletrajzot írni. Annak megírása viszont, hogy milyen egy súlyos traumákra és titkokra alapozott élet (zsidósággal, elfojtásokkal, életben tartó /tév/hitekkel), és milyen hatással van ez egy egész családra, nagyon jó.
Persze ilyenkor mindig az eszembe jut, hogy mennyire nincsenek anyaéletkönyveink. Az apák éltek publikus életet (KY könyvében is: az apa tanított, írt), az anyák bezáródtak a privátba, legalábbis mintha így látná mindenki, és nem írnak róluk családregényeket.
Egy cikk a könyvről az ÉS-ben: http://www.es.hu/print.php?nid=15957
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése