A napokban:
- készítettem feljegyzéseket a korábbi strasbourgi útjaimról, illetve a munkacsoport munkájáról (egy ajánlást rakunk össze az LMBT emberek egyenlő jogairól az Európa Tanács számára);
- készültem a ma délutáni megbeszélésre a miniszterrel (SZMM: miniszter és esélyegyenlőségi szakállamtitkár; LMBT Szövetség: 3 ember; + én, a mérleg nyelve, az esélyegyenlőségi tanácsadó);
- mindenféle más kisebb munka is volt a minisztériumnak;
- haladgatok a tanulással, az egyetemes állam- és jogtörténetnek gyürkőztem neki. A jövő héten Strasbourgban is tanulok majd, hurrá. Már ha a minisztériumnak sikerül elintézni a jegyeimet.

Ezt a munkanapot, délután 4-ig, egy szakértői anyag összeállításával töltöttem. Lehettem volna gyorsabb is, de meg kellett fontolnom, mit írjak bele, mire lehet még rávenni a minisztériumot, hogy meglépje az LMBT emberek esélyegyenlőségét elősegítendő... És persze nem tudom, mire lehet. (Vagy hogy lehet-e bármire.) A jövő héten kiderül, akkor lesz a megbeszélés, amihez a munkaanyagot előkészítettem.

Pénteken és szombaton: egyetem. Előadások. Magyar alkotmánytörténet, egyetemes állam- és jogtörténet, római jog, jogi alaptan. Ömlesztve. Most már tanulok, mellette csak keveset tanácsadok.

Vasárnap este: Gergye Temetés-előadása. Nem tudom hová tenni. Izgultam, hogy valaki előadja ezt a kétszemélyes darabot, amit szinte lehetetlen előadni. De aztán kiderült, hogy Gergye többszemélyesre rendezte, a két fehér alapszereplő mellett volt még hat nagyon is jelenlévő hang. Felolvasták, mondták a szövegeket, de a színpadra is felmentek egyszer-egyszer. Ez egészen más dramaturgiát jelent, mint a kétszereplős változat. Ugyanakkor a két fehér alak jó volt, jól mozgott, azt viszont megint nem tudom hová tenni, hogy közöttük nem volt férfi-nő feszültség, egyszerűen nem volt. Ez persze pozitívum is lehet, a testek inkább-egyenlősítése (ez nagyon szép volt), egy egyenlőbb feszültség. De ez nem az a heteró-feszültség volt, amit egy ilyen férfi-nő szerep hozni szokott. Nem szexuális, hanem másféle feszültség volt. (Nekem aztán jobb, mondhatom mosolyogva.) Szóval nem a testek közötti, hanem mondjuk egyének és szerepek közötti.

Utána beszélgettünk B. Annával, munkáról és tanulásról, vonzalmakról és viszonyokról (részemről S.-ról, egy baráti viszonyról, ami most valamiért nem működik).

Nemrég egy rokonom azt mondta, hogy ő soha nem menne vissza régi iskolába, régi osztálytársaival találkozni, semmilyen régi helyre. Én végül is nem régi helyemre mentem tegnap, mert az angol tanszék már nem ott van, ahová én jártam (Zugló, Ajtósi Dürer sor), de mégiscsak az angol tanszékre mentem vissza. Nem volt jó. Egy régi tanárommal találkoztam, akitől nagyon sokat tanultam annak idején. Egy könyvet adott ide, amit egy másik régi tanárom küldött nekem dedikálva. John Drewnak hívják, angol. Majd elolvasom, és írok neki köszönőleg. Kedves tőle, hogy küldött a könyvéből, tizenpár év után... Viszont tegnap csupa rosszat hallottam az egyetemről, és keserűségeket, és a tanárom a világon semmit nem kérdezett rólam, és bár nem túl sokat beszéltem, úgy éreztem, hogy a terhére vagyok, mert végül is ezt jelezte, és gyorsan eljöttem, holott arra készültem, hogy beszélgetünk. Azon gondolkodtam, hogy vajon velem nem volt kedve beszélni, vagy általában nem szokott, nincs igénye erre. De végül is beszélt, és nem hiszem, hogy az első volna igaz, a másodikkal meg nem tudok mit kezdeni, így hát mindegy. Csak nehéz volt eltenni ezt a dolgot magamban, a kis izgalmat, hogy visszatérek az anyaalmába, és a csalódást, ezt a minek-is érzést, a nem-beszélgetés érzését. És az a kevés, amiről beszéltünk, a sok panasz -- megint valami, ami arra hajt, hogy ne panaszkodjak, mert ez biztosan nem jó, ez a terhes, terhelt és sok magyar panaszkodás.

Azután 2-re mentem egy megbeszélésre Thomas Hammarberggel, az Európa Tanács emberi jogi biztosával. A szaporodó gyűlöletbűncselekményekről, főleg. A procc, ámde szép Sofitel hotelben. DT a Háttértől, 2 pride-szervező aktivista, én mint LMBT-ügyi esélyegyenlőségi tanácsadó, a mi oldalunkról. Majd beteszem ide a sajtónyilatkozatot, ha megjelenik, jó tartalmi összefoglaló.

A kettő között beültem tanulni a Centrálba. Jó volt. Ettem egy finom szilvás-gyömbéres sorbetet, a kinti hideg ellenére finom volt a meleg kávéházban, és kapucínert ittam hozzá, amire nagyon sok tejszínhabot tettek, három kávéra is sok lett volna, viszont olyan finom igazi tejszínhab volt.

Azt írta a szerkesztőm, hogy jó kis könyv lesz ebből. Most javítgatom, örülök a szerk. jó meglátásainak, húzom, toldom, mondatrészeit pakolászom.

Már csak két nap munka a disszertáció-szöveggel, és megy a tördelőhöz. (Szerdán.)

Átnéztem Menyhért Anna két könyvét, el is olvastam jónéhány tanulmányt -- jó szövegek. (Egy olvasó alibije, 2002; Elmondani az elmondhatatlant: Trauma és irodalom, 2008.)

Mai krónika

Nem akarok ide feltétlenül napi híreket citálni, de ez most olyan szomorú, és jellemző, és ez van itten. Mélypont, vagy persze inkább csak egy pont a lefelé vezető lejtőn.