Vége a vizsgáknak! Megcsináltam az első félévet a jogi egyetemen, már csak 9 van hátra. A tavaszi félév még a nagyjából feleslegesen tanult dolgoké (történelem és jogtörténet szerintem túlzó részletességgel, de hát hagyomány, hagyomány, legyen neki), azután meg jön a kurrens jog is.

Az utolsó vizsgámon rájöttem, hogy van olyan tanár, akinek szolid meggyőződése, hogy a férfiak gondolkodnak, a nők meg nem, mert magolnak, és így őket jobb megbuktatni. És még csak nem is tudja, azt hiszem, hogy ebben a hitben él. Ráadásul ideológiakritikákat is tanít. Vicces. (Not.) Persze ezt a gyerekeknek az általános iskola első osztályától mondják, és nyilván hatása is van...


Most IAA-munkák jönnek, csőstül. Rendbe kell tenni, szépen rendbe.

Még az a kérdésem ma, ezen az összefoglaló és évkezdő napon, magamhoz, hogy szeretném-e tulajdonképpen, hogy meghosszabbítsák a szerződésemet. A helyzet: (késő)tavasz óta a Szociális és Munkaügyi Minisztérium egyik osztályának a tanácsadója vagyok LMBT ügyekben. A szerződésem decemberig szólt, de többször elhangzott, hogy a ciklus végéig igényt tartanak a munkámra, szóval hogy januárban még kötünk egy szerződést, áprilisig. Utána aztán majd kiderül, mi lesz, de nyilván nem akar majd tanácsokat LMBT ügyekben senki az új SZMM-ben. Vagy ki tudja, milyen tanácsokat akar, és kitől. Az én dolgom az (volt?), hogy részt vegyek a magyar PROGRESS pályázat előkészítésében és kiírásában (ennek lényeges eleme egy LMBT jogi program is, másképpen be sem lehetett volna adni), segítsek törvénytervezeteket, rendeleteket, koncepciókat véleményezni, ha van LMBT-relevanciájuk, részt vegyek egy LMBT-ügyi szakértői munkacsoport találkozóin Strasbourgban, és tartsam a kapcsolatot az LMBT civil szervezetekkel. Ez mind ment is, csak a bürokrácia mozgásai lassúdadok, és azt nem lehet soha tudni, hogy mennyi az akarat, mennyi az akarat hiánya, mennyi a félsz és mennyi a nemtudkaság és a homofóbia, meg ilyenek. És ez nyomasztó tud lenni. Hogy mennyit tehetek még én ebben a helyzetben, és mi az, ami nem megy már. Mit tervezhetek. És nem szeretem az ilyen helyzeteket. Tavaszra terveztünk jó programokat még, és ezeket jó lenne megvalósítani, ezért maradnék, ha. Hát meglátjuk. Hogy ha maradok is, megvalósíthatók-e, ez a kérdés. Nyilván akkor azért igen. A jövő héten kiderítem és akcióba lendülök, legalább az első beszélgetés ügyében, ami az LMBT családokról szólna.

A vizsgáim után pedig végre civil akcióba is lendülhetek, az én igazibb énemmel. LMBT családokról fogok tanulmányt írni, hatásosat, jót, a Global Fund for Women támogatásával, jó segítőkkel. És egy jó Inter Aliát csinálni végre, lapot és blogot.

Miközben

Miközben a többiek (M. és családja) nézik a Gyűrűk urát, amit egyszer elolvasok majd, vár a polcon, én ezt olvastam itt a Feedreaderemben. De főleg tanulok. Persze sokkal inkább kiváncsi vagyok jó és rossz kérdéseire, mint az ókori jogokra, node ez van. Most ez van. Nem tudom eldönteni, akarok-e én ezzel öt évet tölteni, érdemes-e... De nyilván, ha már elhatároztam.

Nem méla

Nem a méla eltűnés van, kis lépések vannak a minisztériumban. Ma megbeszélésen voltam. Terveztünk januárra. Meg még decemberre is. Ha minden igaz, esélyházak igazgatóinak adok majd elő szépeket.

Lassúcska léptekkel tanulok, de holnaptól rágyorsítok. Sőt, ma este nekilátok.

Tegnap délután társaságban voltunk, más gyerekesekkel. Azért ezek a kölyköcskék csuda kis lények.

So long

Milyen rég írtam! Megjelent a könyvem, de nincs időm semmit kezdeni ezzel (a ténnyel? a könyvvel?). Jogtörténetet tanulok, magyart és egyetemest. Dolgozom is.

Amint vége a vizsgaidőszaknak, belevetem magam (végre!) az IAA gyerekes projektjeibe. Januárban. Februárban.

Ma az jutott az eszembe, hogy milyen iszonyú lesz itt a március és az április. Komolyan.

Meg hogy van ez az új párt, a SZEMA. Irigylem azokat, akik ilyenekbe bírnak vágni. Pártba.

Azóta elmentem az orvoshoz. Nem úgy tűnt, hogy ezzel belátható időn belül megküzdöttem volna, baktérium-fertőzéses légcsőhurut a diagnózis, antibiotikumot szedek.

És persze a metformint. Amióta szedem, két esetben van bajom: ha eszem szénhidrátot (evés után 15-20 perccel szédülni kezdek), vagy ha nem eszem szénhidrátot (két-háromóránként olyan éhség fog el, hogy szinte rosszulleszek). De azért persze el lehet viselni, remélhetőleg rendberak most már ez a mindenféle.

A miniszterrel folytatott megbeszélés érdekes volt, mindenféle ígéret elhangzott, amiről nem tudom eldönteni, hogy betartják-e, vagy nagy méla eltűnés lesz tavaszig.

Voltam Strasbourgban, megvolt a 3. DH-LGBT ülés, és ezzel véget is ért a feladatunk: az ET tagállamainak szakértői csoportja összehozott egy ajánlást LMBT-ügyben, amelyet majd a minisztereknek kellene kiadnia, ha a tagországok követei elfogadják, és nem húzzák meg annyira, hogy semmi értelme se legyen. Az utóbbira sajnos van esély. Ott küzdött most is egy militáns és felkészült kis orosz hadosztály, komolyan, rémesek voltak, mindent elmaszatolni akarók, homofóbok (ez milyen állítás már: a tény, hogy az ET államainak többségében nem ismerik el a de facto meleg szülőket, vagyis a pár egyik tagja nem fogadhatja örökbe társa biológiai gyermekét, akit együtt nevelnek, együtt vállaltak, azt bizonyítja, hogy ez nem a gyermek érdeke), úgy általában az emberi jogokat sárba tiprók képviselői, és nem akarok sztereotipizálni, de olyan elképesztően és sajátságosan voltak erőszakosak, hogy nehéz volt nem... No őket még majd kiegészítik balkáni és egyéb segédcsapataik, meg ígéretük szerint Moszkvában is keményen dolgoznak az ajánlások felhigításán. Szóval érdekes ez, nagyon fontos lenne, hogy a nem ilyen államok nem ilyen képviselői észnél legyenek.

Amúgy Strasbourg szép, szépen megvan, pénteken délután volt időm gyalogolni benne.

Viszont összeszedtem valami nagyon kemény megfázásos típusú betegséget, ma lázam is volt.