The urge

Felhívtak a kiadómtól, hogy módosulnak a kötet szerkesztési határidői, mert november elején meg kell jelennie (a hónap vége helyett). Szerencsére azon nem változtattak, hogy nekem szeptember 15-én kell elküldenem a kész szöveget szerkesztésre. Dolgozom is rajta. A baba későn aludt el (rendes délutáni alvása nekem 3 óra tiszta munkaidő), de nem baj, úgyis csak mostanra múlt el a másnaposságom, sok B6 vitamin és víz hatására. Megittunk tegnap barátokkal 2 korsó és egy pohár sört, és már ez is kiüt, elszoktam az alkoholtól. Könyvekről máskor, most írni kell…

Naaaaaa

A kényszerolvasó Daniel Bertaux fogalma. Szerinte „a tudományos diskurzus nem arra lett kitalálva, hogy olvassuk”, s valójában csak kényszerolvasói vannak, egyetemi hallgatók és más kutatók. „A szociológia mint írás”, Szociológiai Figyelő, 2001/1–2, 43–52.

http://jelenkor.net/main.php?disp=disp&ID=667 , 38. lábjegyzet

How to write

Végre megtört a blokkolódás, elkezdtem rendesen elméleteket olvasni, jegyzetelni, gondolkodni, vázlatolni a disszertáció-könyvemhez. Mintha egy másik nyelven olvasnék és írnék (pedig most magyarul), olyan rég irodalomelméleteztem. Vicces. Közben meg izzadok.

És örülök ennek a blognak, amibe átköltöztettem régebbi ezmegazokat is.

Persze most elsősorban annak örülök, hogy a könyvemet írom. Még ha nem is olvassa majd szinte senki, dear Boris. Egy Boris nevű holland politikussal (liberális, pártvezér volt, meleg amúgy, most meleg jogvédő és kutató) beszélgettem egy kicsit Strasbourgban júniusban, és mivel a könyvéről beszélt, én meg örültem, hogy ősszel elvileg megjelenik ez az én munkám, ami önmagában is áttörése a blokkolódásnak (mert az elmúlt években alig írtam), és követi majd a többi könyv, mondtam neki, hogy én is könyvön fogok dolgozni. Megkérdezte, miről szól. Elmondtam, amit egy mondatban lehet róla, ő meg csodálkozva kérdezte, hogy ezt hányan fogják olvasni, mert ugye nem a publicnak íródik… Hát nem. És kevesen. Szakdolgozók majd, akik pont ilyen elméleti témákban ásogatnak. Ez amúgy vicces, a tétnélküliség, és szabadságot ad, és amúgy meg ilyen az irodalmárkodás, pont. Oké, nekem csak egy rövid fázis most, de jó benne lenni egy ideig.

No more

Ma idejött hozzánk egy dán rádiós újságíró, hogy interjút készítsen a bejegyzett élettársi kapcsolatról. Menet közben kiderült, hogy a törvényről és történetéről már kikérdezett valakit tegnap, és engem arról akart faggatni, hogy hogyan élünk mi, család, gyerek, ilyenek. Szóval a színes illusztráció lettem, a personal story. A fenébe is. Egyszer már megjártam ezzel, de most végleg kész a lecke magamnak:
* újságírót az életünkbe, lakásunkba nem engedünk be, el kell menni itthonról;
* personal story nincs több, csak szakértőként nyilatkozom bármiről.

Nekem ez így jó, így kényelmes, nyugodalmas, a saját választásom.

A konferencia szimbolikus valami volt, mindent kiosztottak írásban, sok megbeszélnivaló nem volt... Csütörtökön voltam csak ott, viszont aznap jót beszélgettem többekkel (szlovén SKUC-LL-es nő, Lengyelországból elszármazó EQUINET-es fickó, TJ). Le kéne fordítani, illetve összefoglalni pár anyagot.

Az SZMM-nek hosszan készülő iromány végre kész lett (pénteken).

Az IAA nem kap támogatást az LMBT szülős projekthez: mindenki azt mondja, hogy alapvetőbb dolgokra ad, a hollandok pl. a fesztiválra. Amitől éppen nem sajnálnám, ha jól volna megszervezve, de hagyjuk... Holnap küldi az Autonómia is a levelét az indoklással.

Amit olvasok (lassan): Ulickaja: Daniel Stein, tolmács. Jó.

Komponálgatom az FRA-jelentések véleményezését. Ma már be akarom ezt fejezni.

Holnap megyek az anti-diszkriminációs konferenciára: meglepően sok civil szervezet lesz ott, sok országból, és közülük igen sok meleg.

Reggel meg egy nyomdába rohanok el 8 előtt, mert akkorra készül el az anyakönyvvezetőknek írt útmutató, és 8-ra kell elvinnem az anyakönyvvezetők képzésének színhelyére. Mindenki késett, aki késhetett, és mivel én annak idején 7-8 éven át csináltam ezt a neurózist nap mint nap (sürgetések, aggódások, elkésettség, rohanás), de tényleg minden áldott nap, ez most egy kicsit re-traumatizált, és azt mondja a vészcsengőm, hogy ne aktivistáskodjak másokkal együtt így. Nem is vagyok benne ebben a szervezetben, ami kiadja, jó okkal, és mégis én rohangálok holnap kora reggel. Na jó, egyszer oké ez, de máskor nem fordul elő.

Esők

Álmos napok ezek. Persze munka van.

Ma véleményeztem egy IRM rendelet-tervezetet bejegyzett élettársi kapcs.-ügyben.

Az anyakönyvvezetőknek időközben elkészült anyag a nyomdában van, csütörtökön reggel 8-ra viszem a képzésük színhelyére. Aznap egy konferenciára is el kéne mennem a civil szervezetek és a szakszervezetek szerepéről a diszkrimináció elleni küzdelemben, de még azt sem voltak képesek kiküldeni, hogy hol lesz, meg pontos program sincs, meg a gyereknek sem kerestem felvigyázót, de majd biztosan mindent elrendezek.

Más apróságok (telefonálgattam az IRM-be). A malmok lassan...

Be kéne fejezni a másik SZMM-es munkámat is (vélemény az FRA homofóbia-jelentéseiről és ajánlásairól).

Olvasás: Ulickaja: Daniel Stein, tolmács. Még csak 70 oldalt olvastam el belőle, lassan haladok, de jó olvasmány.